Összegezve e területi elv illetve funkció szerinti szétválasztás kérdését: gázszakmai szempontból valóban nem teljesen megfelelő az Ötv. vonatkozó pontjainak szövegezése, hiszen az nem felel meg a gázhálózatok technológiai sajátosságainak. A törvényalkotó szándéka ugyankkor világos, mind az egy településhez tartozó, mind a közös (több településhez tartozó) vezetékek vonatkozásában: a legmegfelelőbb tulajdonoshoz kívánja rendelni a vagyontárgyakat. Az egyes településekhez tartozó tulajdoni hányadoknál viszont nem lehet minden esetben a településhatáron meghúzni a tulajdon határát is (ha egy vezeték más területén húzódik, arra viszont vannak egyéb jogi megoldások, pl.: bányaszolgalmi jog). A vezetékek besorolásánál (tulajdonoshoz rendelésénél) nem a területi, hanem a gáztechnológiai felosztást (lásd: következő bekezdés); a közös vezetékeknél pedig a finanszírozás szerinti megosztást tartjuk a megfelelőbb megoldásnak. Továbbá, javasoljuk a vonatkozó törvényi helyek szövegének, ennek megfelelő módosítását, hiszen ez, még mindig egyszerűbb és felelősebb megoldás lenne, mint egy nem túl logikus szövegezésű szabályozási környezetbe minden áron beleerőltetni az eltérő sajátságú fogalmakat, melynek káros következményeit, sajnálatosan a törvény alkalmazása során kellene megfizetni.

Az Ötv. 107 § (1), c. ponthoz - minden bizonnyal - a kizárólag 1 települést szolgáló vezetékhálózat tartozik, ami általában belterületen helyezkedik el (de nem kizárólag), és általában egy gázfogadóval indul. Néha előfordul, hogy egy gázfogadó több települést is ellát, ekkor az adott egyedi esetnek megfelelően kell szétválasztani a kizárólag 1 település ellátására szolgáló és a közös vezetékeket.

Az Ötv. 107 § (6) pontja, a több település ellátására szolgáló, általában nagyközép nyomású hálózatokat kívánja felosztani (amik általában, de nem kizárólag a külterületen helyezkednek el), és amik általában egy nagynyomású/nagyközép nyomású gázátadó állomás kilépő csonkjától indulnak, és a település(ek) gázfogadójáig tartanak. E terminológia megfelel a gázszakmai követelményeknek és vélhetően a törvényalkotó szándékának is. A területi szétválasztási elvet a területhatárok esetleges megváltozása miatti, vagyonelosztási igény változási következménye miatt sem célszerű megtartani. Gáztechnológiai szétválasztásnál ez egyszerűbb lehet, ugyanis az esetleges új belépő (utóbb a hálózathoz csatlakozó) település fizet a korábban kiépített hálózat tulajdonosainak, amely rendszer, most őt is szolgálni fogja, mégpedig az igényelt kapacitása arányában.

• A vezetékérték számításánál közölt érték-fajlagosok egyrészt alulbecsültnek tűnnek, másrészt az egyes tényezőkhöz fűzött magyarázatok esetenként érthetetlenek és túlmisztifikáltak:

- az átalakulási vagyonfelmérésnél 3000 Ft-t meghaladó átlag vezetékértékek jönnek ki, így érthetetlen az itt kiszámított és alkalmazott 1650 Ft-os átlagérték,

- a vezetéképítési költségből a burkolat bontási és helyreállítási költségtényező elkülönítése indokoltnak tűnik (hisz e miatt az építési költségben igen nagy eltérések is lehetnek), de talán még szerencsésebb lenne e tekintetben, az átlag vezetéképítési költséget egy, a település típusra jellemző fajlagos költségtényezővel figyelembe venni (pl.: nagyváros - jó minőségű, burkolt utak; kisváros - jellemzően burkolt utcák; kisközségek, faluk - döntően földutak),

- csatlakozó vezetékeknél burkolatbontási költséget számolni nem indokolt, hiszen az út alatti átvezetéseknél, általában átfúrásos technológiát alkalmaznak,

- a burkolatok értékcsökkenése - véleményünk szerint - nem gázvezetéki kategória,

- a talajviszonyok, vegyi szennyeződések, talajmozgások és a "kóboráramlatok", amortizációs folyamatok, stb. fogalmainak bedobása - véleményünk szerint - egyrészt szakszerűtlen, másrész zavaró, mivel túlzottan "elmisztifikálják" az érték meghatározás valódi szempontjait,

- a gyorsabb tönkremenetel miatti értékcsökkenés nehezen magyarázható, ha figyelembe vesszük, hogy döntően műanyag csövekről van szó, illetve többnyire katódvédett acélvezetékekről (más a helyzet a régi vezetékeknél, de azok már többnyire "el is amortizálódtak"),

Konkrét példák, levezetések, a számítási módszerek (statisztikai átlagszámítás, hibaszámítás, stb.) egzakt bemutatása helyesebb lett volna, és minden bizonnyal közelebb vinne a megértéshez is.

• Különböző "szorzótényezők" alkalmazásának indokoltsága?

- A "települési szorzótényező" fogalma és szerepe a vezetékérték meghatározás folyamatában nem egyértelmű, bevezetése az értékszámítás közölt gondolatmenetétől idegen (hiszen abban már igyekezett minden érték-befolyásoló tényezőt figyelembe venni), alkalmazásával, végülis a vezetékköltség teljesen szabadon és tág határok között befolyásolható.

- Az un. "vállalati szorzótényező" alkalmazása - pontos definíció, és vállaltonkénti bemutatása, indoklása nélkül hasonlóan az előző tényezőhöz, szintén követhetetlenné teszi a számítást (a "földmunkanehézségek" e szerint most már háromszorosan is terhelik a vezetékköltséget, kérdés, hogy pl.: egy alföldi, homokos területen való vezetéképítésnél e tényezők mit mutatnak, hiszen konkrét értékeket az anyag nem tartalmaz e tekintetben sem).

Nem derül ki a Dokumentációból, hogy e "tényezők" hogyan viszonyulnak az átalakulási vagyonértékelésnél alkalmazott, un.: "települési tényező"-höz, melynek értékei általában 0,6 és 1,0 közé esnek.

Az mindenesetre megállapítható, hogy a különböző "szorzótényezők" (amikkel Szerzők vagyonérték-korrekciókat végeztek) egzakt magyarázata és településenkénti bemutatása nélkül a Dokumentációban közölt értékszámítás követhetetlen. A vezeték értékszámítás pontos megértéséhez, szintén nélkülözhetetlen az alkalmazott vagyonértékelési eljárás ("számítógépes program") algoritmusa (amire az Összefoglaló jelentés 18. oldalának utolsó bekezdése hivatkozik), így javasoljuk annak utólagos mellékelését (számpéldával alátámasztva).

• Részben indokolt a gázszolgáltatónkénti, egységes vezetéképítési költség alkalmazása (tudván, hogy gázszolgáltatónként eltérő vezetéképítési költségek adódhatnak még azonos időmetszetben is), de - véleményünk szerint - még pontosabb költségadatokhoz lehetne eljutni, ha beruházás típusonként is súlyozásra kerülnének a vezeték költségek, hiszen:

- pl.: "önerős" megvalósítás esetén, általában piaci (nyomott) árak voltak a jellemzőek, sok esetben, önköltséges (társadalmi munkában végzett) földmunkával,

- míg a saját (gázszolgáltatói) beruházásban megvalósuló vezetéképítésnél, - karbantartásnál, a vállalati rezsi költségekkel is terhelten, az előzőtől lényegesen magasabb árak kerültek elszámolásra.

Mindezen szempontoknak természetesen csak az eredeti beszerzési érték (könyv szerinti érték) meghatározásánál van jelentősége, hiszen pl.: a pótlási érték (újraelőállítási érték) illetve a forgalmi érték (piaci érték) meghatározásánál a beruházás konkrét módja közömbös, a vonatkozó értékek képzése szempontjából. Míg előzőnél a helyi építési sajátságok a meghatározóak, addig az utóbbi esetben főként a gazdaságossági szempontok dominálnak (hozamszámítás), és e tekintetben mértékadónak lehet elfogadni a privatizációs árat is. Nem derül ki a Dokumentációból egyértelműen, hogy a különböző értékmeghatározási módok közül, melyiket -, és miért az alkalmazott értékmeghatározási módot választották Szerzők. Bár a feladatkiírás előírja, hogy az átalakulási vagyonmérlegből kell kiindulnia e vizsgálatnak, azonban - tudomásunk szerint - ott is többféle értékszámítási mód volt bemutatva.

• Fentiek szerint tehát a vezetékérték számításánál - adott esetben - nem szabadna megfeledkezni a gazdaságossági szempontokról sem, hiszen semmi esetre sem csupán a földbe fektetett acél, vagy műanyag mennyisége az egyedüli érték tényező, hanem főként az, hogy egységnyi költségen milyen gázforgalmazás (gáz-árbevétel) érhető el. Vitathatatlan tény, hogy egy, a meglévő gázrendszertől távolabb eső, ritkán lakott, kistelepülés gázhálózata nem képviselhet akkora értéket, mint egy - ugyanakkora beruházási értékű - nagyvárosi, netalán ipari nagyfogyasztó ellátó vezetéke. Ez a gazdaságossági szemlélet a Dokumentációból szinte egyáltalán nem tükröződik (illetve egy helyen, de ott is csak, mint a települések 1993 utáni igényének figyelembe nem vételét magyarázó szövegrész: "Az is tény ugyanakkor, hogy számos lakossági célú gázhálózat-fejlesztési, -építési akció elmaradt a megkívánt, egy gazdálkodó cég részéről minimálisan elvárható jövedelmezőségétől"). A települések gázhálózatának kompenzációjánál adott esetben (az értékszámítás választott módjának függvényében), - ugyanúgy, mint pl.: a szabad piaci értékesítésnél - a gazdaságossági tényezőnek is szerepet kellene játszania (persze megfelelő műszaki-gazdasági számítások, elemzések alapján, ami szakmailag vitathatatlanul, elég bonyolult feladat).

Sajnálatosan e gazdaságossági szemlélet a Gázszolgáltató vállaltokra (társaságokra) sem minden esetben jellemző, ugyanis:

- a később átadott (döntően kistelepüléseket ellátó) vezetékhálózatokat ugyan csökkent értéken vásárolták meg, de ugyanakkor egységesen, 40 %-os áron, amik között előfordultak azért nagyobb városok vezetékei is, de összességében mindenképpen eltérő gazdaságosságot képviselő vezetékek voltak,

- a gázelosztó vezetékekre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulást szabályozó IKM rendeletben meghatározott, számítással alátámasztandó, hozammutató ellenére, a legtöbb esetben a teljes gázhálózati költségnek megfelelő "keretátadást" "elvárták".

• Az Ötv. egy átalakulási törvény. Mégis a törvényalkotók értelmezésére vár azon kérdés megválaszolása, hogy, hogyan értelmezendő a helyzet (a vagyoni kompenzáció) a törvény életbelépése után? Mikortól kell számítani a megváltozott körülményeket, azaz, amúgy az Ötv. szerinti értelmezésnek megfelelően önkormányzati tulajdonba tartozó vezetékek, minek a következtében nem lesznek önkormányzatiak, amikoris minden egyéb - gazdasági és jogi - feltétel változatlan marad, legalábbis még egy ideig, a törvény hatálybalépése után is (ráadásul a törvény e része nem is került betartásra). Sok település igénye alapszik ezen a feltételezésen, így mindenképpen foglalkozni kell e visszás helyzettel is. E kérdéskörrel - mellyel a Szerzők is minden bizonnyal találkozhattak a felméréseik, településekkel való egyeztetéseik során - a Dokumentáció egyáltalán nem foglalkozik.

• Vonatkozó törvény szerint, az adott település gázközmű-fejlesztéséhez igénybevett lakossági és/vagy önkormányzati forrásokon alapuló, meghatározott időszakra vonatkozó települési igényeket kellett felmérni. Bázisként az önkormányzatok által - e törvény alapján - benyújtott és a gázszolgáltatók által elszámolt dokumentumok (jegyzőkönyvek) szolgáltak. A települési járandóságok (ez esetben gázszolgáltatói részvénytulajdonok) kiszámolásához, a törvényben, évenként meghatározott kulcsok szolgáltak.

• Az Összefoglaló jelentés 19. oldalának 4. bekezdése pontatlan, több tárgyi tévedést is tartalmaz, ugyanakkor olyan jogszabályi értelmezést sugall, ami alapvetően befolyásolja e törvény hatáskörét, időbeni érvényességét, idézve:

"A Gáztörvény előírja, hogy az önkormányzatok kötelesek a vezetékvagyont a gázszolgáltatóknak átadni, ez a kötelezettség a törvény megszűnésével (1993. augusztus 3.) érvényét vesztette. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy az 1993. után teljesített önkormányzati forrásátadásokra nem terjed ki az 1993. évi LXXII. törvény hatálya, azaz azokra kompenzáció nem számolható."

- 1./ Az átadási kötelezettséget nem a Gáztörvény (1969. évi VII. trv., eredeti v. régi gáztörvény), hanem annak végrehajtási rendeletei, a 11/1982.(VIII.18.) IpM rendelettel módosított, 1/1977. (IV.6.) NIM rendelete írta elő, amely kimondja, hogy:

a./ a lakossági és a helység területén a gázszolgáltatást igénybe vevő jogi személyek önkéntesen vállalt hozzájárulások,

b./ a tanács (önkormányzat) fejlesztési alapja,

c./ állami támogatás,

d./ gázszolgáltatói források

felhasználásával létesített gázvezeték állami tulajdon, amelyet a település térítésmentesen köteles a gázszolgáltató vállalat kezelésébe adni.

- 2./ Ez a kötelezettség nem a Gáztörvény megszűnésével vesztette érvényét, hanem a 23/1992 (XI.17.) IKM rendelettel, amely 1992. XI. 25.-től lépett érvénybe (a vhr. vonatkozó - 23. §-ának (1) és a (4) - bekezdését hatályon kívül helyezte).

- 3./ A "régi" Gáztörvény nem 1993. augusztus 3.-n szűnt meg, hanem az új Gáztörvény (1994. évi XLI. trv.) életbelépésével, 1994. VII. 1.-n, amely egyúttal hatályon kívül helyezte az 1993. évi LXXXII. sz. trv. 4. §-nak (1) és 5 §-t. Az új Gáztörvény hatálybalépése ugyanakkor nem érinti a megépült gázelosztó és csatlakozó vezetékek, … tulajdonjogát, továbbá az ebből eredő jogokat és kötelezettségeket.

- 4./ Az 1993. évi LXXXII. sz. trv.-t végülis az 1999. évi LXI. sz. trv. 1 §-a hatálytalanítja (1999. VI.24.-vel).

- 5./ Hivatkozott trv. (LXXXII. sz.) érvényességi idejét tekintve, tehát rendkívül ellentmondásos a helyzet, mivel:

= hatályba lépésekor, már nem volt érvényben az "önerős" vezetékek utólagos "államosítási" kötelezettsége (ilyen értelemben a felmérésnél figyelembe vett 1993. augusztus 3.-i határnap indokoltsága sem alátámasztható),

= a hatálybalépését követően, a gázfejlesztésekre jellemző egyéb körülmények ("keretátadás", ingyenes vagyonátadás, gázszolgáltatók kizárólagos állami tulajdona, új gázszolgáltató vállalatok létrehozásának lehetetlensége, stb.), legalábbis a gázszolgáltatók privatizálásáig (1995. végéig) változatlanul fennálltak, sőt több vonatkozásban, még az ezt követő időben is (de a privatizációt követő időszak, már mindenképpen más elbírálás alá esik),

= mindezek figyelembevételével nem kellően alátámasztott a Dokumentációnak az a kinyilatkoztatása sem, mely szerint: "az 1993. után teljesített önkormányzati forrásátadásokra nem terjed ki az 1993. évi LXXII. törvény hatálya, azaz azokra kompenzáció nem számolható".

• Az LXXXII. sz. törvény az 1980. december 31.-ig üzembe helyezett vezetékekről és létesítményekről is szól (az igazolt hozzájárulások 30 %-nak megfelelő részvényjuttatást előírva ezen esetekre), ugyankkor a Konzorcium a Dokumentációban (lásd: Összefoglaló jelentés 32. oldalán, 4.2.1.2. fejezetnél), és a településeknek megküldött felmérési adatlapon (2. sz. mellékletben) is - következetesen, hibásan - csak 1980.-tól kezdődően veszi számba e vezetékeket (tudván, hogy 1980 előtt kevésbé volt még jellemző az "önerős" gázvezeték építés, de e körülmény akkor is pontatlanságok forrása lehet).

• Az LXXXII. sz. trv. alapvetően egy kompenzációs (reprivatizációs, kárpótlási) törvény. Szövege, és a Szerzők véleménye szerint is, a törvény hatálybalépését (1993. augusztus 3.) követően hatásköre nem értelmezhető (mivel szó szerint csak a törvény hatálybalépéséig való teendőkről szól, utána lévő viszonyokat nem értelmezi). Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük a törvény szellemét, a törvényalkotó szándékát, továbbá, a - lényegében változatlan formában - folyó vezetéképítési és finanszírozási gyakorlatot, valamint a társadalmi-gazdasági környezetet (privatizáció tervhez képesti elhúzódása), akkor egyáltalán nem ilyen egyértelmű, hogy az 1993 után teljesített önkormányzati forrásátadásokra nem terjed ki e törvény hatálya, azaz lényegében a kompenzáció érvényessége. Ezt sok település is így gondolja, igényei meghatározásánál, éppen ezért sajnálatos, hogy a Dokumentáció által javasolt kompenzáció az igényjogosultak körét 1993-al lezárja, és az ezt követő időszakban jelentkező, reális települési igényekkel érdemben egyáltalán nem foglalkozik (holott "többlet feladatként" a Konzorcium, állítólagosan felmérte ezen igényeket is).

• Köztudomású, hogy a települések nagy többsége - különböző okokból - nem rendelkezik, a települése gázközmű vagyonával kapcsolatos teljeskörű, alapos és rendszeres információval. Az már kevésbé érthető, hogy a gázszolgáltatók nyilvántartásai is kívánnivalókat hagynak maguk után (és itt az iratok selejtezése sem indok, hiszen egy működő rendszerről van szó, aminek feltétlenül kell, hogy legyen műszaki és könyvviteli nyomonkövethetősége, dokumentáltsága, vonatkozó jogszabályi előírások okán is). Az más kérdés, hogy a műszaki és könyvviteli nyilvántartások ekvivalenciája a gázszolgáltatók többségénél sem megoldott, de ez az Ő feladatukat kell, hogy képezze. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a felmérésre rendelkezésre álló idő rövidsége nem tette lehetővé, a mindkét érintett fél (gázszolgáltatók - települések) által egyeztetett, hiteles vezetékfelmérést (mint ahogy ez, pl.: a LXXXII. sz. törvény kapcsán többnyire történt), illetve a Konzorcium általi tényleges, alapos, fizikai tényfeltárást (a településenként, utcánként, geodéziai és könyvviteli pontossággal). Így a Konzorcium, a települések - többségében hiányos - adatismerete alapján "kényszeríttette ki" a beleegyező véleményt, aminek nemcsak a hitelessége, de az objektivitása és alapossága is erősen megkérdőjelezhető.

Hivatkozott táblázat eredményei kapcsán felmerülő kérdések:

- A "nem válaszolt" 70 db. település esetében mi lesz a továbbiakban követendő eljárás?

- Az "egyeztetés nélkül igen", 711 db válasz közül mennyi az, amelyik a saját adatok hiányában - a rendelkezésre álló rövid válaszadási idő alatt -, érdemben nem tudta ellenőrizni a megajánlott számsort, s amely ugyanakkor jogfenntartással is élt?

- Az "egyeztetés után igen" 213 db válasza közül mind maradéktalanul elfogadta a Konzorcium ajánlatát, jogfenntartás nélkül?

- Mit jelent a "részleges igen" 103 db válasza (itt lehetnek jelentéktelen és lényeges eltérések is)?

- A 7 db "nincs megállapodás" esetében mi a további teendő?

- Hogyan adódott ki a 84 %-os eredmény ("az önkormányzatok 84 %-val sikerült megegyezni a gázközmű vagyon fizikai mennyisége és értéke tekintetében"), és mi a teendő a maradék 177 db. településsel, ami közel egy megyényi település?

- Összességében hány db. "jogfenntartással elfogadva" záradékolt nyilatkozat volt az egyeztetések során, ami a Konzorcium szempontjából lehet, hogy "nem változtat" semmit, de ami várhatóan újabb perek sorát jelentheti majd?

• Azon esetek kapcsán tett észrevételeink, amikoris a Konzorcium "nem tudta a kifogásokat/ellenérveket elfogadni" (lásd: Összefoglaló jelentés 21. oldalának 3. bekezdése):

- A felmérés körébe nem vették figyelembe azon települési észrevételeket, akik "az igényeket nem tudták dokumentumokkal alátámasztani". Ez egyoldalú, támadható álláspont, hiszen a konzorcium feladata volt, hogy a potenciális igényeket pontosan (hitelesen és dokumentáltan) feltárja, ugyanis köztudott, hogy a települések nagy része nem rendelkezik pontos nyilvántartásokkal, de mivel ott él helyben, azért lényegében tudja, hogy mi illeti meg. A bizonyítási kényszer alkalmazása így meglehetősen önkényes és egyoldalú. Amennyiben a Konzorcium is hiteles dokumentumokkal alátámasztva közölte volna az ajánlatát, úgy nem valószínű, hogy e tények ellenére is "fiktív" igényekkel álljanak elő a települések.

- Más kérdés a vonatkozó törvények értelmezési problémája. A Dokumentáció e vonatkozásban közölt 2. (az Ötv. szerinti települési vezetékállomány figyelembevétele) és. 3. (külterületi vezetékállomány figyelembevétele) francia bekezdése olyan törvényi, értelmezési kérdéseket tartalmaz, amikről már több ízben és többen kifejtették, hogy nem egyértelműek. A Dokumentáció általi értelmezések is önkényesek, szakmailag nem vitathatatlanok (lásd: korábban részletezett észrevételeknél). Egyáltalán nem biztos, hogy a települések értelmezési változata a helytelen, főként akkor, ha figyelembe vesszük az e kérdések kapcsán felmerülő vitathatatlan érdekellentéteket. E kérdéseket megnyugtatóan - minden valószínűség szerint - csak, megfelelő szakmai színvonalú előkészítést követően a törvényalkotó, esetleg a Bíróság tudja lezárni.

• Az Összefoglaló jelentés 22. oldalának első bekezdésében írja, hogy: "Számos esetben … kiderült, hogy a részvénytársaságok leltárai egyes, az adott időpontban ténylegesen meglévő vezetékszakaszokat vagy nem tartalmazták, vagy csak jóval a tényleges üzembehelyezést meghaladó későbbi időpontban aktiválták. Ezen igazolások szigorú ellenőrzése után ezeket a vezetékszakaszokat … a kimutatásokba felvettük. A részvénytársaságok 1992-es illetve 1990-es eredeti adatait nem módosítottuk. A fenti korrekció utáni adatok szolgáltak az önkormányzati jogosultságának megállapítására."

Nehezen követhető, hogy hogyan lehet változtatni, pl.: az 1990. vagy az 1992-es évi, gázhálózati adatbázison akkor, ha azokat ugyanakkor nem módosítják (?). Továbbá, ha a gázszolgáltatónál sem pontosak a nyilvántartások, akkor - még a "szigorú ellenőrzést" is figyelembe véve - milyen alapon (milyen pozícióból) tud itt "igazságot tenni" egy "külső" fél (holott a Konzorcium "igazságtételre" korábban, egy másik feladatrésznél sem vállalkozott, lásd: Összefoglaló jelentés 19. oldalának utolsó bekezdése). A korábbiakban már kifejtettük, hogy az egész munka hitele nem múlhat azon, hogy kinek milyen "igazolása" és "egyéb kimutatása" van. A két érdekelt fél (települések - gázszolgáltatók) közös, lezáró okmánya (jegyzőkönyve + megvalósulási térképe) hiányában egyszerűen nem képzelhető el hiteles, támadhatatlan adatbázis, melytől alapvetően függ a települések valóban jogos kielégíthetősége. Amennyiben törvényalkotó a pontosság és hitelesség kérdését nem kellő súllyal kezeli, a későbbi véleményeltérések és elégedetlenségek alapján indított -, ill. folytatott peres eljárások nyomán születő bírósági döntések fognak utólagos bizonyítványt kiállítani e kérdések tekintetében.

 

A Dokumentációt látva, az, az olvasó benyomása, hogy a Konzorcium minden tőle telhetőt megtett az elvárt egyeztetések és a szükséges legitimáció biztosítása érdekében. Résztvevőként, ezen egyeztetéseken, viszont sajnálatosan meg kellett állapítani, hogy az általános, elvi tájékoztatási szinten túl, a résztvevő felek, az egyik oldalon általánosan jellemző, előzetes információhiány miatt, érdemben nem tudtak miről egyeztetni. Így utólag tehát megállapítható, hogy ezen egyeztetések túlnyomó része, inkább demonstratív jellegű, mintsem érdemi, hasznos tanácskozások voltak. Széleskörű egyeztetéseknek igazán most lenne itt a létjogosultsága, a végleges adatok (ajánlatok, javaslatok) birtokában, erre viszont, várhatóan - a törvénykezési munka ütemterve, és a települések szűken értelmezett érdeke (később jutnak a pénzükhöz) miatt - már nincs lehetőség. E kérdéskör nem megfelelő súlyú kezelése (érdemi és széleskörű egyeztetések hiánya) indokolatlanul megnöveli a törvényalkotó felelőségét.

Itt csupán néhány megjegyzést teszünk általánosságban, mivel az érdemi (konkrét) számítási eredmények összehasonlítására és értékelésére a tanulmány 4. pontjában térünk ki.

• Az egyes gázszolgáltatók működésének -, adat-trendjeinek elemzése (pl.: Összefoglaló jelentés 40-41. oldalon, és másutt is), nem okvetlenül szükséges a települési gázközmű vagyon felmérése és értékelése szempontjából (egyrészt feleslegesen terheli a Dokumentációt, másrészt tudvalévő, hogy - még a közös tröszti, hatósági felügyelet alatt is - a különböző gázszolgáltatók a legkülönbözőbb féleképpen működtek és reagáltak a különböző környezeti feltételekre).

3.2. Általános, települési észrevételek, vélemények a gázközmű vagyonnal és a felméréssel kapcsolatosan

Általános vélemény volt, hogy nagy megelégedéssel vették a települések e régóta húzódó, problémákkal terhes ügy megoldási igényét a kormány illetve az ÁPV Rt. részéről, és a pályázat nyertes konzorcium jelentkezését is a többség örömmel üdvözölte, a számukra szükséges és lehetséges támogatást biztosította, ugyanakkor néhányan határozott elvárásaikat is megfogalmazták.

Az alábbiakban, az érintett települések véleménye (néhol szó szerint idézve) alapján, témakörönként igyekszünk áttekinteni a gázközmű vagyonfelmérés főbb viszonyait, folyamatelemeit, illetve a kapcsolódó kérdésköröket.

A gázszolgáltatók és a települések közötti viszony igen sajátos, és még ma sem nevezhető, a társadalmi viszonyokból és a piacgazdaságtól, amúgy elvárható, egyenrangú és kiegyensúlyozott viszonynak.

A gázszolgáltatók lényegében még ma is monopolhelyzetben vannak, ugyanakkor a települések helyzetére még mindig a kiszolgáltatottság a jellemző. A gázszolgáltatók monopóliuma egyfelől természetes és - a gáztechnológiai viszonyokból eredően - indokolt is, másfelől viszont nem okvetlenül szükségszerű, hogy a települések (fogyasztók) a gázszolgáltatókkal való viszonyában ezt így is éljék meg. A településeket elsősorban az irritálja, ha a gázszolgáltató visszaél e monopol helyzetéből eredő hatalmával, és a települések, ennek következtében, viszonyaikban, hátrányos gazdasági, és - jogi helyzetbe kerülnek.

- ".. Az önkormányzatok semmi vagyonhoz nem jutottak, holott a beruházás anyagi fedezetének jelentős részét adták át az ÉGÁZ-nak.

Az ÉGÁZ képviselői arra hivatkozva, hogy "vagyona csak a szolgáltatónak lehet" megtévesztették a polgármestereket...."

- ".. Megküldöm továbbá a ... képviselő-testületi határozatot, melyet a TIGÁZ Rt. "kezdeményezésére" /nyomására!/ - a környékbeli önkormányzatokhoz hasonlóan - hozott meg .."

- " ... a településen lévő gáz közmű nagyságának pontosítása végett megkerestük a KÖGÁZ Rt. Nagykanizsai Igazgatóságát. A szolgáltató megkeresésünkre közölte, hogy ezek az adatok nem nyilvánosak, így kérésünket teljesíteni nem tudja."

E gázszolgáltatói pozíciónak okai egyfelől múltban gyökereznek, amikoris állami gázszolgáltató vállalatok, állami pénzekből fejlesztettek. Később (a nyolcvanas évektől kezdve), amikor már döntően magán, illetve önkormányzati pénzeszközökből történtek a fejlesztések, a döntési mechanizmus (a települések bekapcsolásának minisztériumi jóváhagyása, gázszolgáltatók-települések "megállapodása") jellemzői ugyanúgy megmaradtak. A magán illetve önkormányzati pénzekből épülő vezetékeket fel kellett ajánlani ingyenesen a gázszolgáltató vállaltoknak (a gáztörvényből eredően). Később e kötelezettség (1992.-ben) megszűnt, de a helyzet lényegében ettől sem változott, csak a neve lett más ("keretátadás"). A gázszolgáltatók, privatizációjukat követően, már piaci oldalról is igyekeztek magukat pozícióba hozni (beruházás "átvállalása", vállalkozói kör kézbentartása, üzemeltetés feltételekhez kötése, stb.).

A korábban át nem adott gázközmű vagyon is általában, utólag, értékesítés révén a gázszolgáltatókhoz került, ez esetben viszont az ellenérték meghatározásánál játszott szerepet az "erőfölény" (legalábbis az érdekelt települések véleménye szerint).

- ".. A beruházás önkormányzati pénzeszközökből és lakósági hozzájárulásból, valamint vissza nem térítendő állami támogatásból épült meg. A beruházást 1994 október 31.-n aktiváltuk, így szerepel a Statisztikai Hivatal kimutatásában, amely a gázszolgáltatásba bekapcsolt településeket tartalmazza. A gázelosztó vezetékrendszer önkormányzati tulajdonba került. 1996.december 18.án a TIGÁZ Rt. a gázközmű vagyont, annak tartozékaival és felszerelési tárgyaival együtt - kihasználva az önkormányzatok kényszer-, illetve gazdasági helyzetét - áron alul, a beruházási érték 40 %-át képviselő ár ellenében vásárolta meg."

 

- " Az önkormányzati tulajdonú gázközmű vagyon felmérése, megállapítása és egyeztetése tárgyában hozzánk küldött levelét áttanulmányoztam, de azt aláírni, azzal egyetérteni nem tudok az alábbiak miatt.

... 1992. év végén gázépítő közösség alakult... A gázelosztó hálózat műszaki átadása csak 1995. októberében történt meg, ekkor került az elosztóhálózat önkormányzati tulajdonba az építőközösség megszűnésével. ... Az ÉGÁZ soproni üzemigazgatóságáról felkerestek, erőfölényüket kihasználva ijesztgetni próbáltak, hogy ez egy tarthatatlan helyzet, az ÉGÁZ csak olyan hálózaton tud biztonságosan gázt szolgáltatni, amelyik saját tulajdonában van... A francia tulajdonos .. bejelentette vételi szándékát... Vételi ajánlatot kértünk az ÉGÁZ-tól és szomorúan kellett látnunk, hogy a bekerülési költség (21.millió Ft) 40 %-ért kívánják megvásárolni, mintha részvényt kaptunk volna. ... a képviselő testület döntésének megfelelően eladtuk a tulajdonunkat képező gázvezeték hálózatot.

A TÖOSZ, aminek mi is tagjai vagyunk, az önkormányzatokat ért méltánytalanság miatt bírósági eljárást kezdeményezett, amihez mi is csatlakoztunk...."

Itt is a korábban saját tulajdonban maradt gázvezetékvagyon "érték alatti" eladása a vita tárgya. A monopolhelyzetben lévő gázszolgáltató ajánlatát, vélhetően, a korábbi, 40 %-os részvényjuttatási mód motiválta, de vonatkozó törvény (1995. évi LXX. sz.), minden bizonnyal, magára a piaci helyzetre is hatott. A 100 %-os vagyon-kiegészítéssel (jelen kompenzációval) viszont felmerül a korábban "alulértékelt" gázhálózati vagyon, valódi értékmeghatározásának az igénye ez esetekben is, ennek azonban - minden bizonnyal - már csak a bírósági úton lehet érvényt szerezni.

A vagyonfelméréssel és értékkeléssel megbízott Konzorcium egy bemutatkozó levél kíséretében megküldte a településeknek a gázvezeték vagyon 1990. évi LXV. trv. szerinti adatait (összesítve naturáliában és értékben) és a településeken megvalósuló gázberuházások igazolt hozzájárulásainak, az un. "önerő" évenkénti nagyságát (lakossági, önkormányzati hozzájárulások) és vonatkozó - törvény szerinti - értékét (ez utóbbi vonatkozásában a felmérés időtartama: 1980 - 1992-93., illetve "többletfeladatként" 1993-1995 közötti volt).

A felmérés készítői kérték az Önkormányzatok jóváhagyását megküldött adatok tekintetében, amit a települések nagy része csak "jogfenntartási nyilatkozattal" fogadott el. Egyedi esetekben, eltérések esetén további egyeztetésekre került sor.

A településeknek megküldött adatszolgáltatások nem kellő részletezettségűek: nem különül el bennük a külterületi, több település ellátására szolgáló - általában nagyközép nyomású - vezetékek állománya (holott ez az egyik lényeges feladata volt a felmérésnek). Így e kategóriába tartozó vezetékeket nem lehetett ellenőrizni, továbbá ezek hiányában a "közös" vezetékek, Ötv. szerinti megosztását sem lehet elvégezni. Az átadott adatlapon feltüntetett burkolatköltség és települési tényező szintén terheli, értelmezhetetlenné teszi az összesített adatokat.

A települések nagy része hiteles és teljeskörű adatszolgáltatást nem tudott adni az őket megillető gázhálózati eszközállományról és igényekről, ugyanakkor számos település részletes és pontos nyilvántartással rendelkezik a településükön megtalálható gázvezeték állományról és a mindenkori pénzügyi teljesítésekről, igényekről. A településeknek a gázközmű vagyonnal kapcsolatos felmérés és elszámolás tárgyában megfogalmazott álláspontja, hogy "végérvényesen próbálja meg mindkét fél a birtokában lévő adatokat az egyeztetéshez biztosítani."

Természetesen a gázszolgáltatók rendelkeznek illetékességi területükön a lehető legrészletesebb műszaki (naturális) és gazdasági (állóeszköz nyilvántartási, aktiválási) adatokkal.

A társadalmi - jogi - gazdasági környezetváltozások hatására a korábbiak során több, hasonló célú felmérés is készült:

- a gázszolgáltatók átalakulásakor,

- az 1993. évi LXXXII. sz. trv. kapcsán (saját hozzájárulás függvényében nyújtandó részvényjuttatás),

- az 1995. évi LXX. trv. kapcsán (40 %-os részvényjuttatás),

- a gázszolgáltatók privatizációjakor,

- a belterületi földek utáni járandóság megállapításánál,

ami jelentősen segíthette a mostani felmérési munkát (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a gázszolgáltatók átalakulási vagyonmérlegét is, a jelen munkát elnyerő Konzorcium egyik tagja, az Interauditor Kft. végezte).

Települési vélemények:

- "... Megfelelő nyilvántartások hiányában kénytelenek voltunk elfogadni az ÁPV Rt. által kimutatott adatokat."

 

- " ..továbbra sem állapítható meg, hogy a korábban közölt adatok megfelelnek-e a jogszabályi feltételeknek, miután a kért adatokat a mai napig nem kaptuk meg Önöktől. ... a felméréssel kapcsolatos véleményünk az alábbi:

    = a felmérés nem teljeskörű, nem azonosítható,

    = a gázszolgáltatók átalakulási vagyonmérlege szerinti értékek nem követhetők,

- " A többletigényt indokolja:

1./ Az Interauditor Kft. az 1990. évi LXV. törvény .... kifejezést oly módon értelmezte és állította be a felmérésbe, miszerint .... A településeket összekötő ill. ellátó vezetékek körét melyek elágazással rendelkeznek a települések felé, nem vették figyelembe a számítások során.

A törvény által önkormányzati tulajdonba adott közművek sajátos értelmezésével nem értünk egyet.

Honti úr tájékoztatása szerint a gázelosztó vezetékek folyóméter áránál vették figyelembe a gáznyomás szabályozókat.

A valóságban a gázelosztó hálózat tartozékaként a házi nyomásszabályozók szerepelnek, így csak azok képezhetik a folyóméter ár részét.

... körzeti gázfogadók .. önálló leltári egységet képeznek, ezeket külön kell számításba venni az értékelésnél."

 

- "... közlik, hogy rendelkeznek a munka elvégzéséhez szükséges adatokkal és információkkal. Ezeket Önkormányzatunk nem ismeri, így az Önök megállapításainak ismeretében - véglegesítés előtti későbbi egyeztetés alkalmával - kívánunk reagálni. ... "

A vezetékfelmérés részletes alapadatainak számonkérése jogos igény volt az önkormányzatok részéről, hiszen e nélkül a kívánt egyeztetést, ellenőrzést érdemben nem lehet elvégezni.

A felmérés során, előzetes fogalom meghatározások - és a vonatkozó jogszabály értelmezések elmulasztása olyan következményekkel járt, hogy többen, többféleképpen értelmezték a számbaveendő objektumokat, és ezért is adódhattak félreértések.

3.2.4. Vezetékérték meghatározás

- " ... Az önkormányzat ... a részvénytulajdont összegében elfogadják, azonban igényt tartanak a vezeték építés során végzett társadalmi munka összegének megfelelő pótlólagos részvényhányad megállapítására."

 

- ".. A hálózat 90 %-a társulati formában, nagyfokú lakossági hozzájárulással valósult meg, de a törvény csak a pénzbeli hozzájárulás igazolt költségeit veszi figyelembe, holott a megvalósítás teljes földmunkája lakossági közmunkával készült el, s ez nem jelenik meg az érték megállapításban. Ennek mértéke közel azonos, de inkább magasabb, mint az aktivált szakipari munka. Korábban ez is kifogás tárgyát képezte, hogy a DÉGÁZ által átvett vezetékek értéke nem valós, az irreálisan alacsony, ez irányú kérésünk azonban nem teljesült..."

Ez egy többek által is felvett, de még többeket érintő, általános probléma. Az önkormányzatok, a befizetéseket enyhítendő, nagyon sok esetben saját munkával (általában a földmunkával) járultak hozzá a gázvezeték építéshez. Ha figyelembe vesszük, hogy a földmunka a vezetéképítés egyik jelentős költséghányadát teszi ki (közel 50 %-t), és mindez, az elkészült gázvezetékben, mint vagyonelem testet ölt, akkor megállapíthatjuk, hogy jogos ezen önkormányzati igény felvetése. A gázszolgáltatók, a legkülönfélébb módon jártak el e tekintetben (volt, aki a saját munkát 50 %-os értéken vette figyelembe).

Az 1993. évi LXXXII. sz. trv. kapcsán, a településeket megillető részvényjuttatás mértéke - a törvény szerint - a települések által a gázszolgáltatóhoz benyújtott igazolások alapján került meghatározásra. Az igényeket a két fél, többnyire egyeztette egymással (az egyeztetést dokumentáló jegyzőkönyveket sok település csatoltan megküldte). A konkrét részvényjuttatás csak később - az Önkormányzati törvény 1995. évi LXX. trv. általi kiegészítését követően -, 1997-ben történt meg, a két törvény együttes jogcíme alapján. Ezzel kapcsolatosan az okozhatott félreértéseket, hogy a különböző jogcímeken járó, de általában egy menetben megkapott részvénycsomagról nem derült ki egyértelműen, hogy a két jogszabály szerint megkülönböztetve mennyi a követelés, illetve a teljesítés. A gázszolgáltatók elvégezték a számítást, az önkormányzatok többnyire vissza is igazolták ezt, mégis - a felmérések tanúsága szerint - igen sok értelmezési probléma van még mindig e tekintetben is. A helyzetet bonyolította, hogy ez utóbbi, "40 %-os" trv. alapján több módszert követve történtek kifizetések (eszközarányosan, lakosság arányosan, ezek keveréke szerint).

Az kétségtelen tény, hogy az 1990. évi LXV. sz. trv. (Önkormányzati törvény) nem lett végrehajtva a tekintetben, hogy az általa megfogalmazott körbe tartozó gázvezeték állomány nem került az önkormányzatok tulajdonába (valószínűleg a VÁB-ok nem végezték el a törvény által rájuk rótt feladatot). Az Ötv. későbbi kiegészítésének (1995. évi LXX. trv.) lényegesebb pontjait az Alkotmánybírósági döntés hatálytalanította.

- " .. A részvényjuttatásnál minden bizonnyal nem vették figyelembe az 1990 évi LXV. tv. 107. par. (6) bekezdése szerinti települések közötti építményt, vonalas létesítményt.

Sérelmezzük továbbá, hogy az 1993. január 1-ét követően megépült utcai vezetékért, melyek a TIGÁZ-nak szintén átadásra kerültek - noha azok az 1990. évi LXV. tv. 107. par. (1) bek. c.) pontja alapján ugyanúgy önkormányzati tulajdonnak minősülnek - semmilyen ellentételezést nem kapott önkormányzatunk. Ezen vezetékek megépítése lakossági önerőből történt, .. "

 

- " .. Az 1990. évi LXV. törvény 107. par. /1/ bek. c. pontja szerinti, lakossági szükségleteket kielégítő közművek vonalas létesítményei értéke soha nem volt ismeretes.

Önkormányzatunk előtt, kizárólag annak egyeztetése folyt, amely gázvezeték építése során lakossági önerőből valósult meg.

Önkormányzatunk az 1995. évi LXX. törvény 1. par. 2.b.pont alapján kapta meg részvényeit, amelyben nem realizálódott a lakósági részvétel.."

 

- " .. A 2. sz. mellékletben 1993. LXXXII. törvény által kiszámított és lakosság által befizetett gázvezeték építés hozzájárulás szerepel, amit a törvény szerint meg kellett volna kapnia az Önkormányzatunknak, és amit a mai napig nem kaptunk meg.

.. Kérjük, hogy a .. Ft. részletes listát részünkre megküldeni azzal, hogy ez az összeg milyen beruházásokat tartalmaz...."

 

- 1999. évi befejezéssel .. a bővítés szintén keretátadással zajlott, a teljes költség viselése mellett. A beruházó az ÉGÁZ volt. ... kénytelenek voltunk minden térítés nélkül TULAJDONÁBA ADNI azért, hogy a szolgáltatás ... megvalósulhasson. E közművek után is igényt formálunk a kártalanításra."

 

- " .. a gázhálózat 1999. augusztus 25-én került teljeskörű átadásra, üzembehelyezésre. A

község lakossága (vállalkozók) és az Önkormányzat hozzájárulásával került kivitelezésre, így igényt tartunk a gázközmű vagyonból való részesedésre."

 

- " ... a településen a gázberuházás 1997. évben történt. A beruházás összes költsége 16.367. ezer Ft volt. Ebből lakósági hozzájárulás 10.500. ezer forint, a területfejlesztési támogatás 2.700. ezer forint, az Önkormányzati saját forrás pedig 3.167. ezer forint volt.

Fentiek alapján kérem, hogy az Önkormányzatot megillető gáz- ... közművagyon igények közigazgatási és bírósági úton történő érvényesítése ügyében a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjenek."

 

A fenti idézetekből is látszik, hogy annak ellenére, hogy a jelen kompenzáció, tervek szerint csak 1993-ig terjedő beruházásokra terjed ki, az érintett települések - a törvényi és gazdasági környezet változása ellenére, továbbra is, a korábbiakhoz hasonló gázfejlesztési gyakorlat miatt - sérelmesnek érzik helyzetüket, és igényt tartanak a gázberuházásokba befektetett pénzeszközeik utólagos ellentételezésére. Ilyen és hasonló esetek miatt - a jelenleg tervbe vett intézkedések ellenére is - további perek sora várható.

Ezen észrevételek felvetik a vonatkozó törvények (Ötv, 1992. évi LXXXII. sz. trv.) 1990., illetve 1993. utáni figyelembevételének kérdését, azaz a részvényjuttatás (kompenzáció) szabályainak, vonatkozó törvények - pontos és az életbelépés utáni időszakra is kiterjesztett - értelmezési kérdéseit. Mindkét vonatkozásban félreérthetetlen szabályértelmezésre lenne szükség ahhoz, hogy a települések egyértelműen összeállíthassák igényeiket és ellenőrizhessék azok kielégítési módját.

További kiértékelendő helyzet (de már nem biztos, hogy e kompenzáció keretében) azon települések esete, amelyek nem adták át a gázvezetékeket (időben) a gázszolgáltatónak (melyeket többnyire saját forrásokból épített), azoknak ugyanis nem járt sem a LXXXII. trv. szerint, sem és az Ötv. kiegészítés szerint részvényjuttatás (ezek a 40 %-os részvényjuttatásból sem részesülhetett). Később e települések is - általában gazdasági kényszerből - többnyire eladták a gázvezetékeket a gázszolgáltatónak (véleményük szerint áron alul, általában 40 % körüli értéken). Mos az eredeti Ötv. szerinti "kárpótlás" során (a gázvagyon ellentételezésének 100 %-ra való kiegészítésénél) kérdéses, hogy fog eljárni a törvényalkotó e "renitens" települések esetében. Mindenesetre annak ellenére, hogy e településeknél nem vettek figyelembe saját hozzájárulást, e települések nagy része is igényt tart ellentételezésre.

A bevezetőben már említett, TÖOSZ (1., és 2. sz.) adatfelmérések alapján, "A gázközmű vagyon felmérésével kapcsolatos települési adatszolgáltatások kiértékelése" címen, szakértői tanulmány készült a TÖOSZ megbízásából. E tanulmányban ismertetésre kerül, az adatfelmérésben részvett, mintegy 720 db. település általános, tendenciózus véleménye, valamint konkrét észrevétele (kivonatos formában). Továbbá, a települések által - különböző részletezettségben és formában - megküldött adatlapokból és kísérő dokumentumokból részletesen megismerhetők, a települések vagyonfelméréssel kapcsolatos adatai és véleményei.

A TÖOSZ felkérésének megfelelően és jelen tanulmány keretében is az Előterjesztés alapját képező felmérési Dokumentáció műszaki (naturális) adatainak elemzését (ellenőrzését) szándékoztunk elvégezni. A számszaki részletekbe is menő vizsgálatot, a "TELEGÁZ" nevű térinformációs rendszer adatbázisaira és összefüggéseire, továbbá szakmai tapasztalatainkra alapoztuk. Ezen ellenőrző-elemző munka - terveink szerinti - elvégzésére, sajnálatosan nem kaptunk lehetőséget, mivel a TÖOSZ, többszöri kérése ellenére sem nyerhetett betekintést az Összefoglaló jelentés, 7-8. oldalán hivatkozott adattáblázatokba.

A Konzorcium által, a településeknek megküldött adatok alapján sem lehet érdemi ellenőrzéseket végezni, mivel egyfelől a településeknek megküldött adatok nem egyértelműek, nem teljeskörűek, nem tartalmazzák a megkívánt bontási mélységet, másfelől az egyeztetés során bekövetkezett esetleges véleményeltérések esetén, a települések már nem minden esetben kaptak visszajelzést, a figyelembevételt illetően (lásd: települési vélemények, a 3.2. pontnál).

Jelen ellenőrzésnél, így - a Konzorcium által kimunkált részletes adatok, és állítólagosan, e listákhoz fűzött indoklások, értelmező magyarázatok hiányában - kénytelenek voltunk a rendelkezésünkre bocsátott, műszaki szempontból, meglehetősen hiányos információkból, illetve a közölt összesítésekből kiindulni. Az Előterjesztés kapcsán átadott Dokumentációban, a kompenzációba bevont településeknek szánt értékadatokból ugyanis, a települések figyelembeveendő, gázvezeték állományának mértékadó, műszaki (naturális) adatai egyáltalán nem határozhatók meg, nem beszélve arról, hogy a gázvezetékek műszaki értékbecslésének -, de magának a vagyonértékelés választott módjának sem közölték a számítási módszerét, indokát (itt nem az értékátszámításra gondolunk). A Dokumentációban, a kompenzációba vont (illetve az abból kimaradt) települések körét döntően a KSH hivatalosan közzétett adatai alapján vizsgáltuk, mely adatok, köztudottan a gázszolgáltató vállalatoktól származnak, és a települések (illetve gázvezetékek) tényleges bekapcsolását (illetve üzembe helyezését) tükrözik.

Az 1. sz. táblázatban szemléltetjük, az önkormányzati gázközmű vagyon meghatározásánál figyelembe veendő jogszabályi kereteket, illetve a különböző szempontoknak megfelelő, számbavételi eseteket (feladatkiírás -, Előterjesztés -, települési igények szerint). A különböző törvényi értelmezéseknek megfelelő idődiagramok egyben meghatározzák, a vonatkozó vagyoni kör (települési gázvezeték állomány) figyelembevételének a terjedelmét is.

A 2. sz. táblázatban a gázközmű vagyon felmérés szempontjából mértékadó települési kör számbavételének eseteit hasonlítjuk össze, a különböző, kapcsolódó feladatok során (átalakulás, részvényjuttatás, felmérés, kompenzáció, stb.), a kitüntetett időmetszetekben.

A felmérés műszaki tartalmának számszaki elemzése során levont általános következtetések:

• A települések számbavételénél (a mindenkori rendeletek, illetve a KSH által is alkalmazottak szerint) következetesen kellene a közigazgatási szempontokra is figyelemmel lenni, azaz, csupán a közigazgatásilag önálló településeket kellene a különböző kimutatásokban szerepeltetni, úgy, hogy a területileg elkülönülő, "alárendelt" települések - és településrészek adatait, a "fő" településnél kellene szerepeltetni. A települések összesítésénél, e körülményből eredően kisebb eltérések mutatkozhatnak. Szintén alkalmazható lenne a másik megoldás, tehát minden területileg elkülönülő település külön való számbavétele, de csak akkor, ha ezen elv is következetesen van figyelembe véve.

• A kompenzációnál figyelembe vett települések között:

- A TIGÁZ-hoz tartozó, 1993-as települési bekötések nagy része nem került figyelembevételre a kompenzációnál (a 2. sz. táblázatban mutatkozó nagy eltérés oka, főként ez). Ugyanez mondható el a 40 %-os részvényjuttatás tekintetében is, a "TIGÁZ-települések" 1993 -, 1994 - és 1995-ös éve vonatkozásában. A többi gázszolgáltatónál ez a "figyelmen kívül hagyás" elenyésző számú.

- 10 db. település - kimutatásaink szerint - 1993 utáni fejlesztések esetében is kapott kompenzációt. A 40 %-os részvényjuttatásban - előző bekezdésben leírtak kivételével - 1994 és 1995 évi fejlesztések után szinte teljeskörűen, de 1996-os fejlesztések után is (kisebb számban) részesültek az adott települések.

- Amennyiben 1991-től kezdődően volt adott település gázbekapcsolása, akkor az Előterjesztés 1. és 2. változata szerinti, vonatkozó számadat pár, értelemszerűen meg kell, hogy egyezzen (ennek nem tesz eleget 15 db. település).

- Ha az 1990-ig megtörtént bekapcsolások esetében megegyezik az Előterjesztés 1. és 2. változatának számadata, az értelemszerűen azt jelenti, hogy az adott településen nem volt 1990-ig "önerős fejlesztés" (e feltételnek megfelel 79 db. település ?).

- 20 db. településnél van 1. változat szerinti kompenzáció, de nincs a 2. változat szerinti (ez értelmezhetetlen).

A későbbiekben, a jelenlegitől konkrétabb, számszerűsített ellenőrzések is elvégezhetők a vagyonfelmérés során figyelembeveendő gázvezeték (és település) állomány tekintetében, amennyiben ezt a törvény-alkotók szükségesnek ítélik, és mindehhez, a megfelelő mértékű és kellő részletességű műszaki adatokat biztosítják.

Az 1990. évi Ötv. végrehajtása nem történt meg. Később a saját erőt (lakossági és önkormányzati hozzájárulásokat) elismerő 1993. évi LXXXII. sz. törvény és az Ötv. kiegészítő 1995. évi LXX. törvény (40 % -os szabály) juttatott bizonyos részvénycsomagot a települések meghatározott részének. A települések nagy része (köztük a részvényjuttatásból kimaradtak is) úgy érzi (főként az Alkotmány Bírósági döntést követően), hogy az eredeti Ötv. szerint az 1990 utáni, az 1993 utáni, de még az 1995 utáni bekapcsolások után is jár nekik ellentételezés. Még azon települések is jogot formálnak az ellentételezésre, akik korábban nem adták át gázközmű vagyonukat a gázszolgáltatónak, azt - gazdasági kényszerből - csak utólag értékesítették "méltánytalan áron".

Zavaró, hogy az 1993. évi LXXXII. sz. törvény más logika szerint értelmezi az ellentételezést, mint az Önkormányzati törvény. Az előbbi ugyanis a szerint kárpótolja a településeket, hogy azok mikor és milyen arányban vettek részt a gázberuházás finanszírozásában (a saját rész elismerése). Viszont e törvény sem értelmezi az 1993. utáni helyzetet. Így a törvény hatálybalépése utáni "saját erős" fejlesztéseknél is sokan számíthatnak e törvény szelleme szerinti ellentételezésre, annál is inkább, mivel úgy érzik, hogy a jogi helyzet megváltozása ellenére, a beruházási gyakorlat lényegében semmit sem változott, csak nevében lett más (keretátadás).

A két törvény egymás melletti létezése és többféle értelmezési lehetősége nehéz helyzet elé állítja a településeket, hiszen - a visszakapott vélemények tanúsága szerint - a települések sorában sok az értelmezési zavar, hogy valójában mi után (mely szabály szerint) is kapták a részvényeket, és hogy valójában mi is a reális követelésük.

Az önkormányzati gázközmű vagyon újraértékelésére az ÁPV Rt. által 1999. őszén beindított tevékenység kapcsán meg kell jegyezni, hogy a települések sok kifogásolni valót találtak részint az alkalmazott megoldási módszer, részint a már említett törvényi értelmezések miatt.

A felmérési módszer hiányosságaként említhető:

• Nincs ráhatása a jogi feltételrendszer vitathatatlan, a műszaki feltételrendszer nem kellő mértékű figyelembevételéből eredő, sajnálatos, műszaki-jogi koherencia zavara következtében előálló ellentmondásainak befolyásolására, feloldására. Hiányzik a törvények egységes értelmezési gyakorlata. Így a jogi háttér különböző értelmezési lehetőségei szubjektív irányba befolyásolják az egész munkát a végkövetkeztetésekkel együtt. A Konzorcium által megkísérelt fogalomalkotások, több esetben is tovább bonyolították az amúgy sem könnyen áttekinthető helyzetet.

• A korábbi („interauditoros”, átalakulási) adatbázisból indul ki, ami szintén vitatható, így e körülmény eleve támadási felületet ad (igaz, hogy ezen adatbázishoz való viszonyítás szükségességét a feladatkitűző előírta).

• A felmérés során nem tudták teljes mértékben teljesíteni, az Alkotmánybírósági döntés nyomán előálló, új igényeket (pl.: belterületi – külterületi vezetékek szétválasztása, több település igényét szolgáló vezetékek megfelelő szétosztása, gázvezetéki beruházok, költségviselő, "forrás" szerinti szétválasztása).

• A felmérést végzők nem tudták egyértelműen - a gázszolgáltatóknál sem megoldott - műszaki és gazdasági (állóeszköz) nyilvántartások ekvivalenciáját megteremteni (az aktiválás sok esetben fáziskéséssel követik az üzembehelyezést, amely körülmény, sajnálatosan negatív irányba befolyásolja a települések kompenzációjának mértékét: a vezetékek figyelembevételi idejét eltolja, s így előfordulhat, hogy azok kimaradnak az alkalmazott időkorlátok miatt).

• A felmérés eredményei esetlegesek, sok esetben a települések - köztudottan hiányos - adatnyilvántartásainak megfelelőségétől függnek (csak szigorúan ellenőrzött bizonylatok alapján vették figyelembe a települési véleményeltéréseket). Hiteles kimutatások a települések nagy részénél - sajnálatosan - nem állnak rendelkezésre, de azokat a Konzorcium sem tudta produkálni, sőt, állítólag (a Konzorcium véleménye szerint) a gázszolgáltatók nyilvántartásai is pontatlanok. Ilyen körülmények között, a munka végeredménye erősen vitatható (az nem felel meg a teljeskörűség és a hitelesség, feladat által megkívánt kritériumainak), ellentmondásokkal terhes. A Konzorciumnak - a rendelkezésre bocsátott időkeret szűkössége következtében - nem volt elég lehetősége, alapos, szakszerű és tényszerű vagyonfelmérésre. Elhamarkodott döntés esetén, minden bizonnyal, további peres eljárások sora várható, az "igazság" kiderítése érdekében.

Valószínűleg a feladat végrehajtására biztosított szűk időkerettel magyarázható, hogy a Dokumentációban - a feladatkiírásnak megfelelően - rátérnek a különböző, nemzetközileg is elfogadható, vagyonértékelési módszerek szerinti kompenzáció meghatározásra (egy vitathatatlan szaktekintély által), akkor, amikoris a felmérési adatok még jelentős ellentmondásokat hordoznak magukban ("számos esetben jelentős eltérés volt a különböző kimutatások között"). Bár a Konzorcium, a felmérés eredményeképpen egy "tényleges helyzet" meghatározásáról nyilatkozik, de sem a hitelességét, sem a tévedhetetlenségét nem tudja igazolni (177 db településsel egyáltalán nem jutott konszenzusra, a települések többsége, jobb híján, csak "jogfenntartással" fogadta el az ajánlatot). Az Alkotmány Bíróság - állásfoglalása szerint - a települési igények kielégítésénél, a juttatások pontossága tekintetében, csak az adatok standardizálásával, szükséges mértékben együtt járó eltéréseket (pl.: statisztikai átlagszámításokkal meghatározandó szórás értékeket) enged meg. Azt, hisszük, nem kell különösebben bizonyítani, hogy, bizonyos települések kihagyása a kompenzációból, vagy a figyelembeveendő vezetékállományokban meglévő, települések által észrevételezett különbségek (amik pl.: bizonylatok hiányában nem kerültek figyelembevételre), nem tartoznak fent meghatározott hiba-kategóriába.

Fenti problémák figyelembevételével, a munka ténylegesen megnyugtató megoldása érdekében javasoljuk az alábbi eljárást:

-1./ A jogi háttér egyértelmű, adekvát meghatározása és jogerőre emelése (figyelembe véve a történelmi, jogi előzményeket, az AB döntést és a műszaki, technológiai racionalitásokat is).

-2./ A gázszolgáltatók megbízása a saját gázhálózati eszközállományuk – felmerült kormányzati igényeknek (kitüntetett évmetszeteknek, jogi szempontoknak, a szükséges műszaki és gazdasági ekvivalenciáknak) megfelelő – meghatározására. Az így előálló nyilvántartási rendszerek hozzáférési lehetőségének (pl.: Interneten keresztül) biztosítása, részint az önkormányzatok (mint tulajdonosok és felhasználók) számára, a szükséges önkormányzati revízió biztosítása érdekében, részint a megfelelő szakmai körök, államigazgatási szervek számára (a kormányzati szándékok érvényre juttatása érdekében). Ezt követően kerülhet sor a hitelesítésre (megfelelő szakmai térképek alapján, a gázszolgáltatók és a települések általi jóváhagyásra).

-3./ A vagyonértékelési módszerek kiválasztása és elfogadtatása az érdekelt felekkel.

-4./ Mindezek után az önkormányzatokat megillető vagyonrész meghatározása már egy egyértelmű algoritmus szerint történhetne, az eddigi juttatások figyelembe vételével.

E módszerrel megoldható:

• a jogi háttér adekvát meghatározása (műszaki koherenciájának megteremtése, egyértelműsítése visszamenőleg és a törvények hatálybalépését követően is),

• a gázhálózati nyilvántartások objektivitása, nyilvánossága,

• a vagyonértékelési módszer elfogadtatása,

• a vagyonfelosztás legitimitásának biztosítása.

Mindezek eredményeképpen csökkenhetne az újabb perek tömeges megindításának - és növekedhetne a mindenki számára elfogadható megoldás elérésének az esélye.

Végezetül, annak érdekében, hogy a települések ne kerülhessenek önön magukkal is érdekellentétbe (a későbbi kifizetés okán, a régóta várt bevétel kiesése miatt, s, hogy ne kelljen az esetleges, csökkentett összegű kompenzációval is éppen e miatt kiegyezniük), akár törvényi szinten is, egy olyan átmeneti megoldás javasolható, hogy a jelen felmérés szerinti érték meghatározott hányadában (pl.: 80 %-ban), előleg kifizetéssel nyerjenek kielégítést a települések, és egy későbbi időpontban előálló, valóban hiteles és teljeskörű (minden kritikát kiálló) vezetékfelmérés után kerülhessen sor a maradék vagyonkielégítésre, akár olyan áron is, hogy túlfizetés esetén az előlegből visszafizetési kötelezettség terhelje a településeket.

Budapest, 2000. május 9.

Vojtkó Péter

szakértő

-------------------------