A gázközmű-vagyon létrejöttének történelmi előzményei

A földgázszolgáltatás hazai fejlődése során 1960-tól napjainkig különböző történelmi időszakok voltak jellemzőek. A gázszolgáltatók településekkel való viszonyában is számos meghatározó eseményt különböztethetünk meg. A teljesség igénye nélkül tekintsük át ezeket:

• Az első 2 évtizedben (60-as, 70-es évek) általában a központi, állami keretekből való fejlesztések voltak a jellemzőek, az – 1957-ben létrejött, a kőolaj és gázipar teljes vertikumát magába foglaló - OKGT gázszolgáltatói vállalatain keresztül. A gázellátásban részesültek kezdetben a nagyobb városok (benne a korábbi városi gázos települések), a jelentősebb energiaigényű ipari (nehézipar, vegyipar), később mezőgazdasági objektumok, majd fűtőművek, lakótelepek, illetve a gázforrások, gázszállító vezetékek közelében fekvő további települések.

• 1980-tól kezdődően – a jogszabályi háttér liberalizálódásával - egyre jellemzőbbé, majd szinte általánossá vált a lakósági és önkormányzati pénzekből finanszírozott (un. “önerős”) gázközmű beruházási mód, melynek okai :
  • a korábbi időszakra jellemző központi (célcsoportos) eszközök visszaszorulásával, az állam fokozatosan kivonult a gázközmű fejlesztések közvetlen finanszírozásából,
  • az egyre fokozódó társadalmi szükséglet, ami a gázenergia, mint energiahordozó népszerűségét jelentette (gazdaságossági szempontok, kényelem, stb.,
  • a 80-as években tömegesen megjelenő kisvállalkozások nyomán előálló piaci helyzet, az alkalmazott korszerű, gazdaságos csőfektetési technológia (műanyagcső megjelenése, majd elterjedése), valamint a jelentős mértékű "saját" munka bevitele révén a megvalósítási költségeket sikerül olyan szinten tartani, ami különösen piacképessé tette a gázhálózat építést.

Ennek keretében döntően lakossági (ill. tanácsi majd önkormányzati) eszközökből (esetleg vállalati és TSZ beruházásban) létesültek a gázvezetékek, melyeket, elkészültüket követően egyrészt műszakilag adták át a gázszolgáltatónak üzemeltetésre, másrészt vagyonjogilag is, mégpedig - a vonatkozó rendeletek értelmében (korábbi gáztörvény) - térítésmentesen kellett az állami gázszolgáltató vállalatok részére felajánlani, akik azt könyveikben (0 értéken) jóváírták.

• Az állam kezdetben (a nyolcvanas években) kedvezményes pénzügyi konstrukciókkal (kötvény, hitel, kamattámogatás, energiaracionalizálási pályázatok) segítette a fejlesztéseket, később (a 90-es években) már korlátozott mértékben, különösen a térségfejlesztéshez kapcsolódó támogatások formájában valósult meg az állami szerepvállalás, illetve különböző (döntően piaci) hiteleket vettek igénybe a települések. E mellet természetesen - vállalatonként eltérő mértékben - előfordultak még gázszolgáltatói (saját) beruházások is, illetve néhány esetben a gázszolgáltató is "beszállt" a közös finanszírozásba.

• 1990. VIII. 14.-n hatályba lépő LXV. sz. Önkormányzati törvény kimondta, hogy: “ a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül … “ az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek (107 par (1)/c.); továbbá “ A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítő … közművek települések közötti építményei, vonalas létesítményei berendezései …. a megyei önkormányzat tulajdonába, vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába kerülnek, 107. par (6).

• 1991-ben a gázszolgáltató vállalatok - korábban az OKGT leányvállaltai - önálló regionális gázszolgáltató vállatok lesznek (vagyonkezelő ÁVÜ, ÁV, majd ÁPV Rt.).

• 1992.-ben a 23/1992. (XI.17.) IKM rendelettel megszűnik a gázközmű - mint vagyonelem - kizárólagos állami monopóliuma, ettől kezdődően az idegen eszközökből megépült gázvezetéket már nem volt kötelező felajánlani a gázszolgáltatónak (tulajdonjogilag), természetesen üzemetetésre továbbra is célszerűen át kellett adni.

• 1993. I. fé.-ben a regionális gázszolgáltató vállalatok részvénytársasággá alakulnak át.

• 1993. LXXXII. törvény (VIII. hó), a gázhálózati beruházásokba bevitt lakossági (önkormányzati) hozzájárulásokat elismerendő, rendelkezik a helyi önkormányzatokat a gázszolgáltatóktól megillető részvényjuttatásról.

• 1994. (VI. 1.), életbe lép az új Gáztörvény (XLI. sz.).

• 1994. augusztus a Magyar Energia Hivatal létrehozása, amely a gázszolgáltatók engedélyező hatósága lesz (a gázszolgáltatók működési engedélyeinek kiadása: 1995. IV.hó-tól indul). Ezt követően megjelennek a piacon a korábbi 5 nagyon kívüli, további, kisebb gázszolgáltatók (pl.: FŐNIXGÁZ, WAVGÁZ, ZABGÁZ, később MOLGÁZ, illetve a PéBé-gáz szolgáltatók).

• 1994. évi LXIII. sz. törvény (X.6.): “ A helyi önkormányzat tulajdoni igényét a vagyonátadó bizottságoknál 1995. március 30.-ig terjesztheti elő, e határidő után az önkormányzat tulajdoni igénye bírósági eljárásban érvényesíthető” (Önk. trv. 107 (7) par.).

• 1995. évi LXX. törvény (VI. 28.) módosítja a helyi önkormányzatokat a gázszolgáltatói vagyonból megillető mértéket 40 %-ra (Önk. trv. 107/A. par. szerinti kiegészítés).

• 1995. december, privatizációs tender útján értékesítik a regionális gázszolgáltatók részvényeinek 50 % + 1 szavazatot megtestesítő hányadát.

• 1998. szept. hatállyal az AB 36/1988 (IX.16.) sz. határozatával alkotmányellenessége miatt megsemmisíti az Önk. trv. 107/A par. (2) bekezdésének b./ pontját, valamint (5) bekezdését.

• 1999. tavaszán a Gazdasági Minisztérium és az ÁPV Rt. pályázatot hirdet “A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi. LXV. törvény 107. par. (1) bekezdés c./ pontja szerinti lakossági szükségleteket kielégítő gázközművek építményei, vonalas létesítményei és berendezései a települések belterületi határán belüli értékének meghatározása a már különböző jogcímen nyújtott juttatások, teljesítések figyelembevétele” címen.

• 1999. nyarán, miután az első pályázatot eredménytelennek ítélte az ÁPV Rt. ismételt pályázatot írt ki fenti témában.

• 2000. jan. 31. az ÁPV Rt. által – fenti témában - kiírt pályázat nyertesének teljesítési határideje.

• 2000. őszén, az ÁPV Rt. pályázata útján meghatározott vagyonfelmérés és értékelési javaslata alapján, az Igazságügyi Minisztérium előkészítése, majd a Kormány jóváhagyása nyomán várható a helyi önkormányzatoknak juttatandó vagyoni kompenzáció mértékére vonatkozó törvény létrehozása, melyet a Parlamentnek kell elfogadnia.